A Kemény Zsigmond Társaságnak nagy jelentősége van Marosvásárhely, Erdély szellemi életében. Ennek emlékét őrzi Marosi Ildikó 1973-ban kiadott kötete a társasággal kapcsolatos levelezésről. A kommunizmus idején szünetelt a társaság tevékenysége, majd a kilencvenes évek elején újraindult. A szeptember 28-án megkezdődött új évad első előadója dr. Péter Mihály mikrobiológus, a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem tanszékvezető professzora volt, aki a kórokozókról, fertőző betegségekről értekezett. Csíky Boldizsár zeneszerző, a társaság jelenlegi elnöke nyilatkozott munkájukról. El akarták kerülni, hogy az ugyancsak marosvásárhelyi Látó Irodalmi Színpaddal teljesen azonos funkciót töltsön be a KZST. A bukaresti Civil Társadalom Fejlesztéséért Alapítvány /FDSC - Fundatia pentru Dezvoltarea Societatii Civile/ nagyvonalúan támogatta tevékenységünket. Ez a támogatás lehetővé tette, hogy a meghívottaknak útiköltséget térítettek, valamint alkotási versenyt szerveztek középiskolások számára. - 1990 után a KZST felélesztésében nagy szerepe volt Oláh Tibor irodalomtörténész-kritikus-műfordítónak. Oláh halála után vette át Csíky a stafétabotot. Csíky Boldizsár meghonosította a székfoglalókat, az előadók a társaság tagjaivá válnak ezáltal. Az elmúlt időben meghívták Marosvásárhelyre László Gyula történészt, Újfalusy József muzikológust és Jakó Zsigmondot. 1998-ban Cigány György zenész, Horváth Andor, Jánó Mihály, a sepsiszentgyörgyi művészettörténész, Gál István, a filmrendező, Egyed Emese, Sebestyén Mihály, a Teleki Téka munkatársa, Pálffy Géza, a budapesti Történelemtudományi Intézet munkatársa és Dan Culcer, Párizsban élő író tartott előadást, és volt egy rendezvényük, amelyre minden romániai magyar irodalmi folyóirat főszerkesztőjét meghívták. Az új évadban a meghívottak között Angi István, Mandics György, Kovács Ferenc, Lőrinczi László, Vekerdi László, Péntek János, Andrásfalvy Bertalan, Várszegi Asztrik, Pozsony Ferenc, Keszeg Vilmos, Tenke Sándor és Brassai Zoltán szerepel. /Máthé Éva: Új évadot nyitott a Kemény Zsigmond Társaság. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 5./
1999. október 15.
Székelyudvarhelyen október 15-én a Haáz Rezső Múzeum udvarán felavatják a László Gyula régész, festőművész emlékére elhelyezett táblát. "Barátainkkal elhatároztuk, hogy a múzeum udvarán emléket állítunk azoknak a történészeknek, etnográfusoknak, akik legtöbbet tettek a székelység megismeréséért, megismertetéséért" - mondta Zepeczaner Jenő múzeumigazgató. Az emlékplakett Sánta Csaba szovátai szobrászművész munkája. A jövőben szeretnék elhelyezni Lakatos István, Jakab Elek, Benkő József, Kővári László és P. Boros Fortunát plakettjeit is a múzeum falán. /László Gyula-emlékplakettet lepleztek le Székelyudvarhelyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 16./
2000. április 28.
Nagyenyeden, a Bethlen Könyvtárban megnyílt az államalapításunk ezeréves múltját felidéző munkák kiállítása. Az első tárlóban, a honfoglalás ezeréves emlékére a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából Pauler Gyula és Szilágyi Sándor szerkesztésében a Magyar honfoglalás kútfői c. munka látható, szomszédságában Hóman Bálint: Magyar történet (őstörténet - törzsszervezet - keresztény királyság) c. munkája, továbbá a Katolikus Magyarság c. munka, mely a magyarok megtérésének és a magyar királyság megalapításának kilencszázados évfordulója alkalmából látott napvilágot, a III. Béla magyar király emlékezetének szánt tekintélyes munka, melyet Forszter Gyula szerkesztett s adott ki Budapesten 1900-ban. S ugyanott a Frölich Róbert, Kuzsinszky Bálint, Nagy Géza és Marczali Henrik által írt Magyarország a királyság megalakulásáig c. munka. A következő tárlóban Szent István király halálának kilencszázadik évfordulóján kiadott háromkötetes Emlékkönyv van, továbbá a dr. Márki Sándor által szerkesztett Mátyás Király Emlékkönyv, mely királyunk kolozsvári szobrának leleplezése alkalmából látott napvilágot, Benedek Elek A Magyar nép múltja és jelene /Budapest, 1898/. Az 1848-49-es forradalmat az 1868-ban kiadott Honvédalbum idézi. Az aradi vértanúk emlékszobrának leleplezési ünnepségéről készült eredeti, kétoldalas fénykép a Vasárnapi Újság 1890. október 19-i számából került közszemlére. Látható A magyar viseletek története c. munka Nagy Géza kísérőszövegével, Heltai Gáspár Magyar krónikája, Árva Bethlen Kata eredeti önéletírása, Székely István 1559-es krónikája, mellette Magyar- és Erdélyország 1791-es históriája. Ott vannak a tárlókban a legújabb történelmi munkák is, melyek a Széchényi Könyvtár jóvoltából gazdagítják a nagyenyedi Bethlen Könyvtár állományát. Néhány név és cím sokatmondó, például Kristó Gyula - Makk Ferenc: Az Árpád-ház uralkodói, Csorba Csaba: Árpád örökében; "Árpád jöve magyar néppel, Magyar Zoltán: Szent István a magyar kultúrtörténetben, Esztergályos Jenő: A magyarok bejövetele, Závodszky Géza: Hazáért és szabadságért, Magyar mondák, László Gyula: A honfoglaló magyarok. /Millenniumi kiállítás a könyvtárban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 28./
2000. június 1.
Máj. 8-án elhunyt dr. Ferenczi István régész-történész. Apját, Ferenczi Sándor régészt követhette testvérével, Ferenczi Géza régésszel együtt az erdélyi tudomány szolgálatában, egyetemen dolgozott, a kolozsvári Történelmi Múzeumban, az Erdélyi Múzeum-Egyesületben, és még két évvel ezelőtt is népszerűsítő előadásokat tartott. Az utóbbi években az erdélyi gyepükkel kapcsolatban végzett régészeti feltárásokat, szakfolyóiratokban és napilapokban ismertette elért eredményeit. Ferenczi sokat beszélt László Gyuláról, akit a magyar honfoglalás érdekelt a legjobban. Nem volt könnyű a marxista világban magyar régésznek lenni Romániában, de ő vállalta. Részt vett a kolozsvári és Kolozsvár környéki ásatásokban (Óvár, Hója-erdő, Kisbács, Szászfenes) is. /Kovács Ferenc: Búcsú dr. Ferenczi Istvántól. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 1./ Dr. Ferenczi István /Kolozsvár, 1921. ápr. 15. - Kolozsvár, 2000. máj. 8./ a Bolyai Tudományegyetem előadója, adjunktusa, tanára 1959-ig, majd a Történeti Intézet, utána a Történeti Múzeum munkatársa. Tavaly jelent meg Besenyő szállások a Nagy-Szamos-Sajó mentén /Erdélyi Gondolat, Székelyudvarhely, 1999/ című munkája.
2000. október 14.
Az idők során több tanulmány, cikk, emlékezés jelent meg Nagy Istvánról, a proletár-íróról, aki élete utolsó szakaszában maradandó jelentőségű memoár-kötetekben (Sáncalja, 1968; Ki a sánc alól, 1969; Hogyan tovább?, 1971; Szemben az árral, 1974) tekintett vissza sorsára. Viszonylag kevés szó esett eddig a három esztendeig tartó professzori pályafutásáról. Nagy Istvánt 1948-ban kinevezték a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem tanárának, később pedig annak rektora lett. A két világháború közötti romániai / erdélyi magyar irodalomról tartott előadásokat. Köztudott, hogy Nagy István mindössze négy elemi osztályt végzett el, csupán később - autodidaktaként - tett szert némi műveltségre. Nagy István, a fegyelmezett kommunista pártfeladatnak tekintette a nyakába szakadt megbízatást. Buzgalmában egy elvakult hályogkovács szakmai hozzáértésével ítélkezett hétről-hétre az élő és a holt erdélyi magyar írók fölött. Nagy István tanári működése idején László Gyula, a BTE egyik legkiválóbb tanára, értesülvén, hogy mi megy végbe némely irodalomtörténeti órákon, remek karikatúrát készített, amelyet aztán a kari faliújságon minden érdeklődő megtekinthetett: Nagy István stilizált hóhérként áll egy tönk mellett, kezében vérfoltos bárd, amellyel le-lesújt a sorban eléje érkező írókra - Tamásira, Nyírőre, Bánffyra, Reményikre, Makkaira -, akik kezükben szorongatják könyveiket, amelyek a hatalmas sújtás nyomán egy nagy kosárba hullanak. Fergeteges sikere volt László Gyula játék-bírálatának - nem csupán a diákság körében. Nagy István viszont mérhetetlenül megsértődött, és pártgyűlésen követelte kollégája elítélését (rövidesen László távozott is az egyetemről). Az emlékezést író Nagy Pál leírta, hogy kinevezték tanársegédnek az irodalomtörténeti tanszékre. Neki kellett a tájékozatlan Nagy Istvánnak segíteni a szükséges könyvészeti anyag kiválasztásában. Amikor javasolta Nagy Istvánnak, hogy pl. Tamási tárgyalása kapcsán fontos lenne betekinteni a vonatkozó irodalomba, megismerni a jelentősebb tanulmányokat, megvető szigorral förmedt Nagy Pálra: hogy merészeli őt holmi polgári, reakciós, nacionalista, harmadik-utas vélekedések irányába befolyásolni?! Efféléről szó sem lehet! Úgy vélte, az a legfontosabb, hogy keményen felvegye a harcot "a burzsoázia ideológiai tankhadosztályaival". Mint később megjegyezte, azokban az években a hozzá hasonló kiválasztottak nem választhatták a "laboratóriumi elmélyülést", az "aprólékos górcsövezést", a "mikroszkopikus vizsgálódás belefeledkezését", mert folytonosan "mozgósított állapotban" voltak. /Nagy Pál: Nagy István elhallgatott ügyei. Hályogkovács az egyetemen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 14./
2000. október 28.
Október 29-én a homoródszentpáli iskola felveszi László Gyula nevét. Imreh István a névadó ünnepség alkalmából írta, hogy László Gyulának lett a tanítványa, "szülőföldem szülöttjét választottam professzoromnak, életében, holtában mesteremként tisztelve a historikust, a régészt, a képzőművészt, az alkotó embert, a hű barátot." /Homoródszentpáli László Gyula Általános Iskola. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 28./
2001. február 1.
Jan. 30-án ünnepelte újraindulásának tizedik évfordulóját a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság. Csíky Boldizsár elnök megnyitóját követően Fülöp Géza titkár tekintette át az elmúlt tíz esztendő eseményeit. A megújhodott Kemény Zsigmond Társaság 95 összejövetelt tartott, színvonalas előadások hangzottak el az irodalom, a zene, a képzőművészet, az orvostudomány és a műszaki tudományok tárgyköréből. Az elmúlt időszakban a meghívottak között volt Benda Kálmán, Györffy György, László Gyula, Sütő András, Egyed Ákos, Benkő Samu, Kányádi Sándor és Dávid Gyula. Az esten bemutatták Kemény Zsigmond Társaság, 1991-2001 című kötetet. Ebben Trózner Lajos Visszapillantás a Kemény Zsigmond Társaság múltjára című dolgozata 1928-ig tárgyalja a KZST történetét, innen indul Dávid Gyula tanulmánya - A Kemény Zsigmond Társaság fénykora (1928-1948). Fülöp Géza A Kemény Zsigmond Társaság ötödik feltámadása cím alatt foglalja össze az utóbbi tíz esztendő eseményeit. Marosi Ildikó pedig a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság levelesládájának /dokumentumgyűjteményének/ keletkezéséről írt. /B. Dósa Barna: Kemény Zsigmond Társaság. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 1./
2001. március 31.
Megjelent Aniszi Kálmán Magyar sorskérdések Erdélyben /Kairosz, Budapest/ című kötete, melyben 23 jeles személyiség vallott a sajátos erdélyi sorskérdésekről. Köztük van Balázs Sándor, Beke György György, Czine Mihály, Egyed Ákos, Gaal György, Kántor Lajos, László Gyula, Tempfli József és Toró Tibor. A meginterjúvoltjai három csoportba tartoznak: akik itthon maradtak, akik elmentek és végül a rokonszenvező anyaországiak. Balázs Sándor rögzítette a lényeget: az 1989 utáni sajtószabadság miatt "a nemzeti gőg fékevesztetten tobzódhat." Hasonlóan fogalmazott Beke György is: a párturalom megszűnése után a "Ceausescu által bizonyos mértékben mederben tartott román gyűlölet szabadon tört fel az "idegenek", elsősorban a magyarok ellen." "...erőteljes nacionalista, magyarellenes politika folyt a diktatúra idején, amely aztán Ceausescu megdöntése után vált tömeghisztériává." /Kiss János: Sorskérdések több szólamon. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 31./
2001. június 21.
Kőhalomban a helyi unitárius egyházközség jún. 17-én felavatta a három éve elhunyt László Gyula festőművész és régész tiszteletére készített emléktáblát, a székelyudvarhelyi Sántha Csaba bronzplakettjét. Dr. Szabó Árpád erdélyi unitárius püspök mondott beszédet. László Gyula, a kisváros tudós fia munkásságát Máthé Sándor brassói esperes, Kónya Ádám, a sepsiszentgyörgyi múzeum ny. igazgatója és Vass Mózes helyi lelkész méltatták. Fellépett a kőhalmi ökumenikus dalárda Palkó Sándor fogarasi kántor vezényletével. /Emléktábla László Gyulának. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 21./
2001. szeptember 18.
Szeptember 14-én Budapesten a Farkasréti temetőben örök nyugalomra helyezték a 64. évében elhunyt Engel Pál történészt. Engel Pál Deák Ferenc-díjas tudós a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja volt. Az Erdélyhez kötődő László Gyula éppen Engel Pál történettudóst nevezte meg, mint ama történészek egyikét, akik véleménye a székelykérdés megítélésében azonos az ő vélekedésével, miszerint népcsoportunkat nem Pannóniából telepítették ide, hanem már Árpád megérkezésekor itt voltak. /Fosztó Á. Zoltán: Engel Pál történész hagyatéka. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 18./
2002. június 1.
Két évvel ezelőtt hunyt el dr. Ferenczi István történész, egyetemi tanár /Kolozsvár, 1921. ápr. 15.- Kolozsvár, 2000. máj. 8./, a Posta Béla által alapított neves régészeti iskola hagyományainak, Roska Márton, Kovács István, László Gyula munkásságának folytatója, az erdélyi magyar régészet kiemelkedő képviselője. Ferenczi István a történelmi múlt kutatásának szeretetét, szenvedélyét édesapjától, Ferenczi Sándor régésztől örökölte. 1949-ben László Gyula Kolozsvárról való kényszerű távozása után Ferenczi átvette neves professzorától a régészeti előadásokat és azokat ő tartotta mindaddig, amíg ezt a diszciplínát magyar nyelven lehetett előadni. 1959-ben a Bolyai Tudományegyetem lejáratási kampánya keretében Ferenczi István Bevezetés a régészetbe című kurzusát románellenesnek minősítették és nyilvánosan megbélyegezték. Később megfosztották egyetemi katedrájától, és az Erdélyi Történelmi Múzeumba helyezték át, ahol 1982. évi nyugdíjazásáig osztályvezető volt. Nemzetközi elismertséget az erdélyi római limes kutatásával szerzett. Átfogó régészeti terepbejárásai, kiegészítő ásatásai Erdély legkorábbi keleti védelmi rendszerének alaposabb megismeréséhez vezettek (ezeket a kutatásokat többnyire testvérével, Ferenczi Géza régésszel közösen végezte). Feltárta, hogy ez a védelmi rendszer a Keleti-Kárpátok vonalát belső oldalról követte, és az ún. "égett cserépfalú várak" sorából állt Krasznától Kozárváron (Dés), Besztercén, Dobokán, Küküllőváron át Fogarasig, illetve Brassóig. Megállapítása szerint ezek a földvárak a X. század második felében és a XI. század elején épültek, mélységben tagoltak voltak, és a folyóvölgyeket, kora középkori utakat védték. Legjelentősebb kora középkori kutatása a Szent László király (1077–1095) által megkezdett erdélyi védelmi rendszer fölfedezésével és igazolásával végződött. (Székelyföldi gyepük. Korunk, 1972. 2.) Ferenczi István e várrendszer létezését a Rapsonné (Parajd), Tartód- (Székelyvarság), Firtos- (Korond), Budvár (Székelyudvarhely), Kustaly (Homoródoklánd) stb. várakban folytatott ásatásaival igazolta. Egyik kedvenc kutatási területe Kalotaszeg volt, az itt végzett régészeti megfigyeléseinek, ásatásainak eredményeit Régészethelyrajzi kutatások Kolozsvárott és környékén című tanulmányában közölte (Studia Universitatis Babes–Bolyai, 1962. 2.). Ferenczi István fontosnak tartotta a századok folyamán eltűnt erdélyi falvak régészeti vizsgálatát, ebből a célból 1977-ben a kalotaszegi Kőrösfő határában az elpusztult Ordományos középkori település feltárásába kezdett. László Gyula "kettős honfoglalás" elmélete tekintetében Ferenczi egykori professzora véleményét osztotta. Meggyőződése szerint a 670–680-as években a Kárpát-medencébe ősmagyar népcsoport települt, amelyet onogur–bolgár uralkodó réteg vezetett. A több mint két évszázados együttélés során az ősmagyar tömeg beolvasztotta a türk nyelvű uralkodó réteget. Árpád népének beköltözésekor tehát az onogur ősmagyar ötvözésű népesség már jelen volt a Kárpát-medencében. /Sebestyén Kálmán: In memoriam dr. Ferenczi István. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 1./
2002. október 1.
Szept. 28-án ünnepelte Simonyifalva a falu alapításának 120. évfordulóját. Az RMDSZ-fórum után Szívós László községi tanácsos falubemutatója következett. Dr. Árpási Zoltán, a Békés Megyei Hírlap főszerkesztője Simonyi Imrével kapcsolatos emlékeit elevenítette fel. Magyar népviseletbe öltözött táncosok énekelve, táncolva vonultak végig a főutcán. Legelöl haladt a gyulai Körös Népitánc Együttes, amelyet a simonyifalvi Pitypang, a kisiratosi iskola néptánccsoportja, a nagyzerindi Ibolya követett, a sort pedig a helybeli Leveles zárta. Simonyi Imre emlékkiállítást tekintettek meg az érdeklődők, a másik szobában pedig Simonyi óbester lovasszobrának kicsinyített változatát, illetve a korára emlékeztető helytörténeti kiállítást. A nagy teremben került sor az irodalmi, tudományos értekezletre, amelyet a Simonyi Társaság elnöke, dr. Hevesi József vezetett. Méltatta a két Simonyi, Simonyi Imre, a költő, valamint báró Simonyi József, a legendás Simonyi óbester helybeli kötődéseit. Megköszönte az 500-500 ezer forint támogatást a gyulai, valamint a debreceni önkormányzatoknak, Haász Tibor polgármester pedig Simonyifalva Díszpolgára oklevelet nyújtott át Dancs László gyulai polgármesternek, valamint Kósa Lajos debreceni polgármester részére ennek megbízottjának, dr. Mazsu Jánosnak. Köszöntötték a Simonyi Társaság tiszteletbeli elnöki címe várományosát, Böszörményi Zoltánt, aki 1200 dollárral járult hozzá a Simonyi-díj létrehozásához. /Balta János: Simonyifalva 120 éves. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 1./
2002. november 20.
Napvilágot látott Móricz Zsigmond Barbárok /Kriterion Könyvkiadó, Bukarest/ című elbeszéléskötete. A Kriterion Kincses Könyvtár sorozat ezzel folytatja az Áprily Lajos, Jékely Zoltán, Jókai Mór, Kármán József, Kölcsey Ferenc, László Gyula, Mikszáth Kálmán, Petőfi Sándor, Radnóti Miklós, Szabó Lőrinc, Tompa Mihály és Vajda János köteteivel fémjelzett hagyományt. /Ö. I. B.: Újabb Móricz Zsigmond-kötet a polcokon. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 20./
2002. december 12.
Több mint tíz esztendeje elhunyt Bajor Andor most lenne 75 esztendős. Az egyetemen összebarátkozott László Gyula régésztanárral. Sikeresek voltak humoros írásai, irodalmi paródiái. A rendszerváltás után Bajor Andor Fodor Sándor íróbarátjával együtt kezdte el a Keresztény Szó, a római katolikus hetilap szerkesztését. A lap első száma /1990. febr. 11./ hozta Bajor Andor versét /Nem mi választjuk szentjeinket/, melyet Márton Áron püspökké szentelésének 50. évfordulójára, 1989. március 13-án mondott volna el, de akkor ezt nem engedélyezték. /Kovács Ferenc: Idén lett volna 75 éves: Bajor Andor most is itt van közöttünk. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 12., Postafiók rovat/
2003. május 14.
A Varadinumot indító nyitóünnepség után az Erdélyi Magyarok Egyesülete szervezésében Szent László király középkori freskóábrázolásairól készített 25-30 fényképet tekinthették meg. A budapesti székhelyű egyesület 15 esztendeje rendez erdélyi vonatkozású tárlatokat, a téma legnagyobb kutatója László Gyula professzor, tájékoztatta hallgatóságát B. Kiss Béla elnök. A képanyagot Gondos Béla és Horváth Zoltán György készítették, Varadinumra azonban csak a legjellegzetesebb képek érkeztek. A muravidéki Bántornya, a felvidéki Kakaslomnic, vagy a cserháti Terecske templomainak László-képei éppúgy föltűnnek, mint az ismertebb Ócsa, Siklós vagy a szászok lakta Nagyszeben, a székelyföldi Bögöz, Székelyderzs, Szék, Bibarcfalva és Kézdiszentlélek. Hagyományos rendezvénye a Varadinumnak az Apáról fiúra, népi mesterségek bemutatója. /(Balla Tünde): XII. Festum Varadinum. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 14./
2004. január 21.
Kőműves Márton 70 éves gazdálkodó és László Gyula a két községi tanácsos. Ketten képviselik Magyarléta falu érdekeit Tordaszentlászlón. Magyarléta szántóterületének mintegy 55%-át vetik be, a többi parlagon marad. Ennél is nagyobb az állattenyésztés problémája. Az utóbbi években eltűntek Létáról a juhok és a kecskék. Magyarlétán 480 lakos él. Kevés a munkalehetőség a faluban. Máté István helyi református lelkész nyilvántartásában 421 református szerepel. A magyar iskolások nagy része Kisbányán tanul románul, ahelyett hogy a tordaszentlászlói iskolába járnának, ahol anyanyelvükön folytathatnák tanulmányukat. /Barazsuly Emil: Gyenge gazdálkodói esélyek Magyarlétán. Román osztályban tanulnak a magyar gyerekek. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 21./
2004. július 10.
A művészek emlékiratainak kiadásával új sorozatot indít a kolozsvári Komp-Press Kiadó. Első darabja A szépség a szellem rangja című kötet, Miklóssy Gábor festőművész írásos hagyatékának bemutatása. Az anyagot gondozó Sümegi György művészettörténésznek köszönhetően azok a levelek is helyet kaptak benne, amelyeket a néhány évvel ezelőtt elhunyt jeles művészettörténész-régész-grafikus László Gyula, küldött régi barátjának. /Németh Júlia: Miklóssy Gábor kettős tükörben. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 10./
2004. november 26.
Megjelent Hermann Gusztáv Mihály székelyudvarhelyi történész legújabb könyve: Székely történeti kistükör 1848-ig /Litera, Székelyudvarhely, 2004/. Meggyőződése szerint „ha bebizonyosodik egy mítoszról, hogy a valós múlttal egyeztethetetlen, még nem válik történelmünk selejt-elemévé: azáltal, hogy századokon át milliók tudatában valóságos történetként élt, nemzeti – vagy éppen regionális – lényünk kitörölhetetlen részévé vált". A szerző összefoglalta a székely eredetkérdésben megfogalmazott elméleteket. Ezek három jelentősebb csoportba sorolhatók. Egyikük a László Gyula-féle kettős honfoglalás-elmélet, amely a késő avarok utódainak tekinti a székelységet – de ezt az elméletet Hermann Gusztáv Mihály szerint a régészek és történészek túlnyomó többsége elutasítja. Második feltevés a magyar származás lehetősége, emellett törnek lándzsát Benkő Loránd, Balázs János, Bóna István és Benkő Elek. A harmadik variáció egy török eredetű, a honfoglalás előtt a magyarokhoz csatlakozott katonai segédnéptől való eredeztetés (Kristó Gyula, Györffy György, Makkai László, Fodor István és Kordé Zoltán fogalmazza meg ezt, többek között). A szerző ismertette a székely székek rendszerét, illetve a népcsoport történetét. /Sarány István: Székely történelem és mítosz. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 26./
2005. január 25.
Az ország nyolc megyéjében, köztük Hargita megyében zajló iskola-összevonások ügyében intéztek nyílt levelet Markó Béla RMDSZ-elnökhöz a homoródszentpáli László Gyula Általános Iskola tanárai. Azokat az iskolákat, amelyekben a gyereklétszám 200 alatt van, bezárják. Homoródszentmárton községben eddig három általános iskola működött: a községközpontban a Román Viktor Általános Iskola, Homoródszentpálon a László Gyula Általános Iskola, valamint az abásfalvi Általános Iskola. A jövőben a három iskola együtt egy jogi személy. A két kisebb iskolának le kell adnia a pecsétet, és ezután csak a központi iskola pecsételhet. A homoródszentpáli iskola telefonját egy nyári számla miatt kikapcsolták, és bár van az iskolában számítógép és telefon, az internethasználatot megtiltották. Egyre erősebb a centralizáció, és ez az oktatás-nevelés rovására fog menni. A homoródszentpáli iskola tanárai hiába kérték, hogy maradjon meg önálló intézménynek az iskola. A László Gyula nevét viselő iskolát megszüntették, hiszen az új igazgatónő szavaival élve, most úgy kell tekinteni a három iskola osztályait, mint a Román Viktor Általános Iskola párhuzamos osztályait. A nyílt levél írói azt kérik, hogy Markó Béla mint felelős miniszter, állítsa le ezt a folyamatot. /Tisztelt Markó Béla! = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 25./
2005. július 5.
Július 3-án Homoródszentmártonban rendezték meg a tizenkettedik Nyíres-fesztivált. A rendezvény támogatója a Hargita Megyei Tanács Kulturális Központja, a Cygnius Alapítvány, valamint a helyi polgármesteri hivatal. A seregszemlét a homoródszentpáli László Gyula Általános Iskola Csalóka Péter színjátszó csoportja nyitotta meg. A fesztivál végén felléptek a szentmártoni nyugdíjasklub műkedvelői. /Fekete B. Zoltán: Nyíres-fesztivál: műkedvelők seregszemléje. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), júl. 5./
2005. augusztus 4.
A 347 lelket számláló Málnás református anyaegyház fiatal lelkipásztora Márk László Gyula, hozzá tartozik Málnásfürdő, Mikóújfalu és Sepsibükszád hitközösségeinek lelki gondozása is. Igehirdetését a sepsiszentgyörgyi rádióhallgatók is ismerik, hiszen az Egyházi óra című műsort ő szerkeszti. Málnásfürdőn felújították a harangtornyot, kis székely kaput és kerítést is emeltek. Az anyagiak akadályozzák az előrelépést. Málnásfürdőn a legnehezebb diktatúra idején egy régi épületből alakítottak imaházat a reformátusok. Falait megviselték az évtizedek, most külső-belső tatarozásra vár. Málnásfürdőn 173 református él, a zömében katolikus hitben élő Mikóújfaluban 228, templomuk is van, végül Sepsibükszádon 73-an reformátusok. /Az Oltfejben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 4./
2005. október 10.
Az elmúlt évben hunyt el Szabó Gyula /Homoródalmás, 1930. szept. 11. – Kolozsvár, 2004. dec. 21./ író. Idén szeptember elején kopjafát avattak a szülőfaluban, Homoródalmáson, a temetőben, az író sírjánál. A Trianon utáni hivatalos román állampolitika igyekezett meghamisítani vagy elhallgattatni a magyar múltat. Szabó Gyula ezért kezdte el írni hatalmas történelmi regényfolyamát, A sátán labdáit, a hetvenes évek végétől. Sorjázó szívrohamai szüneteiben írta a nagyszabású esszéregény köteteit, a maga jelenkori „várküzdelmét”. „Ha eleink a maguk »végpusztulásában« Bethlen Miklós szavával »a sátán labdáinak« érezték magukat, akikkel külső hatalmi erők és belső meghasonlások indulatai »játszottak«, miközben mégis »megmaradtak«, életerejükkel »túlélték« a veszedelmeket, azokból a »történt dolgokból« magam is tudtam erőt meríteni” – írta Szabó Gyula. Az író nem maradt adósa a történelemhamisító Lancranjannak sem, aki 1982-ben megírta hírhedt eszmefuttatását: Un cuvant despre Transilvania /Beszéd Erdélyről/. Szabó Gyula reagált erre, és elküldte az A Hét hetilapnak, de írása az nem jelenhetett meg. Szabó Gyula egyik leveléből idézett Cseke Péter: „Nekem legkedvesebb utam a világon az, amelyik Székelykeresztúrt és Homoródalmást »köti össze«, s éppen ez az úttáv attól olyan különlegesen kedves (mióta történeti emlékem odáig mélyült) hogy ez az útmellék a maga egészében szinte »Szent László földjének« mondható. […] Szent Lászlónak ezen a földjén László Gyula nekem szomszéd falus földim! – és László Gyula most éppen ennek a földnek a Szent László »képeit« ajándékozza nekünk az összes többivel együtt. Gelencétől Felsőlövőig, összesen 29-et. Mekkora gazdagság ez! Lelki honfoglalás! Visszfénye és emlékképe annak, hogy Szent István és Szent László a honfoglalást a lelkiekben is végbe vitte…” Szabó Gyula ezzel a levéllel köszönte meg 1993-ban a kettős honfoglalás elméletét kidolgozó, a két magyar történelem további feltárására buzdító régészprofesszor ajándékkönyvét, A Szent László-legenda középkori falképeit. Bizonysága ez annak, hogy Szabó Gyula szándéka szerint műveivel maga is ezt a szellemi-lelki honvisszafoglalást készítette elő. /Cseke Péter: Szabó Gyula kopjafája. Feljegyzések az író 75. születésnapján. = Helikon (Kolozsvár), okt. 10., 19. sz./ László Gyula Kőhalmon született.
2005. november 7.
1927-ben Kolozsváron a Főtér északkeleti részén föld alatti illemhely építéséhez láttak. Az illemhely földmunkái során sok régészeti emlék került napvilágra. Herepei János összegyűjtötte ezek egy részét, így az S-végű hajkarikákat is. Hitelesítő ásatásra azonban csak 1943-ban került sor. Kezdeményezője László Gyula, a neves régész, megvalósítója Méri István volt. A föld alatti illemhelytől néhány méterre délre, 2,6 m mélyen 14 sírt tártak fel. Az elhunytakat valamennyiben fejjel nyugat felé helyezték el, vagyis keresztények voltak. St. Pascu szerint románok, beolvadófélben lévő szlávok sírjai, köztük talán magyarok is voltak. Véleményének szépséghibája, hogy háromban korhatározó S-végű hajkarikát, XI–XII. századi, jellegzetesen magyar női hajviselet-kelléket találtak – ezt a nemrég elhunyt régész, P. Iambor is megerősítette. 1948-ban az ettől néhány méterrel nyugatra, 1969-ben néhány méterrel délre feltárt sírokból azonos leletek kerültek elő. Az Árpád-kori temető szintjétől fölfelé a rétegek töretlenül kimutatták a település, Kolozsvár folytonosságát. /Asztalos Lajos: Tulipános korlát. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 7./
2006. július 15.
1927-ben Kolozsváron a Főtér északkeleti részén földalatti illemhely építéséhez láttak. A munkálatok során négy középkori sírra bukkantak. A feltáráson dolgozó egyik régész szerint az egyikben talált S végű bronz hajpánt alapján XII. század végi, XIII. század eleji szász sírokról van szó. Valójában ezek XI. századi, XII. század eleji magyar sírok voltak /a szászokat V. István a tatárjárás után telepítette Kolozsvárra/. Az illemhely egykori földmunkái során sok régészeti emlék került napvilágra. Herepei János ezek egy részét, így az S-végű hajkarikákat is összegyűjtötte. Hitelesítő ásatásra csak 1943-ban került sor. Kezdeményezője László Gyula, a neves régész, megvalósítója Méri István volt. Ekkor 14 sírt tártak fel. Stefan Pascu szerint románok, beolvadófélben lévő szlávok sírjai, köztük talán magyarok is voltak. Véleményének szépséghibája, hogy háromban korhatározó S-végű hajkarikát, XI–XII. századi, jellegzetesen magyar női hajviselet-kelléket találtak – ezt a nemrég elhunyt régész, Petre Iambor is megerősítette. 1948-ban az ettől néhány m-rel nyugatra, 1969-ben néhány m-rel délre feltárt sírokból azonos leletek kerültek elő. A terület – az 1995-ben a Ferenc-rendi klastrommal szembeni ásatás leletei alapján is – az Óvárban akkor már létező Kolozsvár-csíra temetőjének része volt. A feltárás alapján a város e részén az első emberi település az újabb kőkorból való. Utána hiányzik a bronz- és a vaskor nyoma. A római réteg és a magyar temető között nem került elő közbeeső emlékanyag, bizonyítva, hogy a rómaiak kivonulása és a magyarság megjelenése között itt nem volt jelentősebb élet. A két réteg közti néhány tüzelésnyom az egykori római település romjai közti ideiglenes, népvándorlás kori meghúzódásra utal. Az Árpád-kori temető szintjétől fölfelé a rétegek töretlenül kimutatták a település, Kolozsvár folytonosságát. /Asztalos Lajos: Kora középkori sírok a Főtéren. Kolozsvár – közelről. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 15./
2006. november 3.
Nagy Miklós Kund következetesen szólította meg a Marosvásárhely kultúrtörténetéhez valamiképpen kapcsolódó jelenkori írók, színészek, zenészek, tágabb értelemben vett értelmiségiek tucatjait az országból és határainkon túlról. Megszületett könyve (Míg a magnó összekapcsolt... Interjúk, beszélgetések – Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2006) egyfajta Kárpát-medencei „ki kicsoda”, a teljesség igénye nélkül. Interjúalanyai között van például Bocsárdi László, Bodor Ádám, Cseh Tamás, Eperjes Károly vagy László Gyula. Bertha Zoltán esztéta megkülönböztetett figyelemmel kíséri erdélyi írók életművét. Idevágó, a magyar irodalmi sajtóban megjelent tanulmányai a Bibliotheca Transsylvanica 50. kötetében (Erdélyiség és modernség. Irodalmi tanulmányok – Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2006) olyan erdélyi alkotók értékeléséhez jelentenek támpontot, mint Kányádi Sándor, Páskándi Géza, Székely János, Farkas Árpád, Derzsi Sándor, Sütő András stb. Pomogáts Béla cikkgyűjteménye (Magyar ezredforduló. Felelősség Erdélyért III. Nemzetpolitikai jegyzetek 1998-2000, Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2006) a neves irodalomtudós nemzetpolitikai gondolatainak harmadik könyve. /(csg): Pallas-Akadémia sarok. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 3./
2007. július 26.
Dr. Péntek János professzor, kolozsvári egyetemi tanár házigazdája volt a tíznapos Kárpát-medencei Anyanyelvi Tábornak, amelyet immár másodszor Setétpatak néven ismert völgy hasonló nevű nyári táborhelyén szerveztek meg. Dr. Péntek János professzor Nyelvi tájak Erdélyben, regionalitás, nyelvjárások címen tartott előadást. Beszélt arról is, hogy mekkora lehet a magyar nyelv életkora. Becslése szerint a magyar nyelv – az a históriai időszak, amelytől magyar nyelvről lehet beszélni – körülbelül Róma alapításával egyidős, azaz mintegy 2750 éves. Ezzel nyelvünk az európai és a világnyelvek között ősnyelvként is tekintélyes helyet foglal el. A magyar nyelv szállásterülete azonos a magyarságéval, azaz a Kárpát-medence. Apad a magyarság létszáma, s ezzel együtt bizonyos térségekből visszahúzódik vagy eltűnik a magyar nyelv. Egy becslés szerint 1982–2002 között kétmilliónyival apadt a magyarság száma. Jelenleg a Kárpát-medencében több a magyar anyanyelvű, mint a magyar. Ez a vegyes házasságok, a többségiekhez igazodás, az identitásvesztés, a szórványok beolvadásának következménye. 1990 óta a nyelvhasználat lehetőségei bővültek a Kárpát-medencében, s ennek következtében csökkennek a különbségek a tájnyelvek között. Ezt az időszakot megelőzően a szétfejlődés, a divergencia volt jellemző, az utóbbi két évtizedben a konvergens jelenségek érvényesülnek. A nyelvi egységesülés irányában hat a rádió és a tévé is. Már Mátyás olasz humanistái is észrevették és feljegyezték, hogy a magyarok, bárhol is éljenek a Kárpát-medencében, megértik, értik egymást. Péntek János bemutatta az erdélyi nyelvi tájakat. Az erdélyi Mezőség a leginkább lepusztult nyelvi és kulturális táj. Péntek János a csodával tartja határosnak azt, hogy a mezőségi nyelvjáráshoz tartozó Déva környéki négy falu – magyar nyelvjárássziget –, Lozsád, Rákosd és a többiek még őrzik magyarságukat és magyar nyelvüket. Hitele lehet László Gyula elméletének, miszerint az avar-magyar azonosság ebben a térségben feltételezhető. A moldvai magyarság északi tömbje és szórványa, az ,,esszelő” csángók mezőségi kirajzásból származnak, a déli, székelyes csángók Székelyföldhöz kötődnek. Az Erdélyi Fejedelemség hivatalos nyelve a magyar volt, elsőként a magyarság történetében. Erdélyben a magánlevelezéstől a világi tudományok nyelvéig a magyar nyelv volt használatos. A török portával például a román fejedelemségek is magyar nyelven leveleztek. A 17. században Erdély volt a magyar nyelvű művelődés központja. A levéltárakban több a magyar nyelvű levél, okmány, mint a Kárpát-medence egészében együttvéve. (Ily módon érthető meg, hogy a Szabó T. Attila és munkatársai által egyberakosgatott Erdélyi Szótörténeti Tár anyaga miért olyan páratlanul gazdag.) /Sylvester Lajos: Setétpataki világosság. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 26./
2007. október 20.
Kolozsvár főterén a Bánffy-palota felújítási munkálatainak első lépése a régészeti feltárás elvégzése. Eddig a XVIII. század közepére datálható mészégető kemence került elő, valamint egy középkori ház boltíves pincéje és alapzata, középkori ajtó- és ablakkeret darabok, illetve apró tárgyak, bronzérmék, veretek, vaseszközök és kerámiák. A Főtéren több ásatást végeztek, ezek közül jelentős az 1942-ben Méri István és László Gyula által vezetett, amely a tér észak-keleti sarkában, a mai közvécé mellett zajlott. Akkor a korai Kolozsvár első Árpád-kori temetője került elő, amely a XI–XII. századra keltezhető, nagyjából egyidős a kolozsmonostori földvár temetőjével. Ettől a helyszíntől légvonalban 60 méterre zajlik a mostani ásatás. /Farkas Imola: Értékes régészeti leletek a Bánffy-palota udvarában. Az első lépés a tervezett átalakításokhoz a régészeti feltárás. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./
2007. december 11.
December 10-én Homoródszentpálon szakszerűtlenül végzett földmunkálat miatt megroggyant és beomlott a László Gyula Általános Iskola épületének a mennyezete. Kerekes Péter Tivadar, Homoródszentmárton községközpont polgármestere elmondta, az 1942-ben épült tanintézmény közelében új kazánház épül, a létesítmény alapjainak kiásását követően azonban az iskolaépület mennyezete 20 négyzetméteres felületen megrepedezett, és vasárnap hajnalban beomlott közvetlenül. A törmeléket eltakarították, így december 10-től folytatódik a tanítás. /Gyergyai Csaba: Életveszélyes oktatási intézmény. = Krónika (Kolozsvár), dec. 11./
2008. április 26.
A Magyar Művészetért Kuratóriuma és a Herendi Porcelán Manufaktúra Zrt. alapította Árpád fejedelem-díjat a kuratórium rangos intézmények és kiemelkedő személyiségek társaságában a sepsiszentgyörgyi Háromszék napilap szerkesztőségének ítélte oda. A mostani kitüntetettek: Aracsi pusztatemplom és a bánsági püspökség, a Háromszék szerkesztősége, Győrffy Sándor szobrászművész, Illyés Gyula (posztumusz), Kubik Anna színművész, Dunaszerdahely városa és Wass Albert (posztumusz). Az Árpád fejedelem-emlékdíjat 2007-ben alapították, és 52 alkalommal adományozták a nemzetépítésben rendkívüli szerepet vállaló intézményeknek és személyeknek. A korábbi kitüntetett között van: Apáczai Csere János Református Líceum – Kolozsvár, Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnázium és Berszán atya – Gyimesfelsőlok, Az erdélyi néptánc 30 éve – Csíkszereda, Böjte Csaba atya és a dévai gyermekek, Duna TV, Csoóri Sándor, Jankovics Marcell, Jókai Anna, Kobzos Kiss Tamás, László Gyula (posztumusz), Makovecz Imre, Nagyszeben magyar közössége, nagyváradi püspökség, Nemeskürty István, Révkomárom városa, Sapientia Egyetem – Csíkszereda, Sára Sándor, Sütő András (posztumusz), Székely Nemzeti Tanács, Székelyudvarhely városa – Orbán Balázs emlékére, Szörényi Levente, Zenta városa. /Sylvester Lajos: Árpád fejedelem-díj a Háromszéknek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 26./
2009. január 6.
Elhunyt Kovács József, Erdővidék északi régiójának legkiválóbb ismerője, a Háromszék külső munkatársa, topográfusa, kartográfusa, térképésze nemcsak erdőnek, mezőnek, hanem a szénbányák belső labirintusának is. Székelyszáldobos, Bardoc, Erdőfüle és Olasztelek térségében a helynevek ezreit gyűjtötte egy csokorba. Lejegyezte a régi történeteket, a helyi népszokásokat, késével-bicskájával megörökítette a száldobosi faragott fejfák motívumvilágát. Kopjafát faragott minden idők egyik legnagyobb magyar történészének, László Gyulának.,,Jegyezgetem a veszendő dolgokat – mondta utolsó találkozásuk alkalmával –, mert a betűk emlékeznek akkor is, ha mi már nem leszünk. ” Kovács József tolla, faragókése örökre megpihent. /Kisgyörgy Zoltán: A betűk emlékeznek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 6./
